A fene se tudja, hogy mit kezdjen evvel a sráccal. A dolgokat lehet szeretni és zsigerből elutasítani, ennek ellenére minden magyar ember tudja, hogy mi az a "mizu" jelenség. Ez a személy kapott hideget, meleget - bár utóbbival finomabban dobálózom - és ennek köszönhetően egyszerűen nem lehet megkerülni, hogy ne beszéljünk róla.
Ironikus módon újabb trend szedi áldozatait, és jelen esetben nem tanárokról van szó, hanem a diákokról. Történt ugyanis, hogy egy kaposvári igazgató felpofozta az ott tanuló 14 éves diáklányt az iskolában, melynek több, mint 40 szemtanúja volt. A szülők persze feljelentést tettek, a dili pedig mindent tagad.
A Napfény városa óhatatlanul kicsalogatja kuckójából az embert, minek következtében számtalan társával találhatja szemben magát az utcán, beleértve az állapotos hölgyeket is. Akárhányszor megpillantok egy ilyen nőt, mindig elmosolyodom, és felidézem, amikor édesanyám is hasonló cipőben járt a testvéreimmel. Annak ellenére, hogy ennek már bő 10- 15 éve, elevenen él bennem a kép, amikor emlőiből ete...
Az ember nem is gondolná, hogy számtalan fórumon vita tárgyát képezik a női borotvált vagy naturális szeméremtestek. Persze az erősebbik nemet sem kell félteni, ők sem kis angyalok! Ezek az emberek többnyire arctalan valakik, akik testük legintimebb fotóit osztják meg a közönséggel, mintha csak egy szülinapi partin készült fotóról lenne szó.
Múlt héten pénteken lehetőségem nyílt ellátogatni a MOL Kajak-Kenu világbajnokságra, melynek, már a hagyománynak számító, Szeged adott otthont. Beszámoló következik.
Napjainkban a huszonévesek helyett egyre több nő van, aki életének harmadik évtizede után vállal gyereket, mindenféle kockázatot vállalva ezzel. Sokan persze ezt a karrierépítéssel magyarázzák és ráhúzzák a lepedőt, pedig ennél jóval többről van szó!
Gondolom a dolgozó ember számára nem ismeretlen az a személy, akire sokszor jogosan aggatják a diktátor kifejezést. (A gyengébbek kedvéért azonban elmondom, hogy most a főnökökről beszélek.) Természetesen vannak kivételek, azonban szomorúan vettem tudomásul, hogy manapság kihaló félben van ez a tábor.
Az a tábor, ahol ha hibázol, nem aláznak meg. Ahol anélkül hívják fel a figyelmedet a hiányoss...
(Ez nem vers. Egy tréning lenyomata. Minden sor bekezdése adott volt. A többit a fantáziádra bízom.)
Én minden értékemet magamban hordom.
Csodálkozom ezen a furcsa, mégis szép világon.
Hallom, ahogy minden perc elszáll.
Látom gyermekkorom összetört álmait.
Akarom, hogy tudd:
Én itt vagyok.
Úgy teszek, hogy akinek látni akarsz, az legyek,
Úgy érzem, ...
„Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan...
Ha napi rendszerességgel nem is, de olykor leülök a gép elé, hogy virtuálisan is “papírra” vessem a gondolataimat. Megesik olykor, hogy megfeledkezem az időről és az egész napot a laptop előtt töltöm, és amikor befejeztem, arra eszmélek fel, hogy besötétedett. Szeretek írni. Tehetséggel nem rendelkezem- vagy talán hangyabokányival – mindenesetre amíg egy- két ember visszajelzéseit kapom, megéri. A...